Kicsit angolosra és lazábbra veszem a figurát és mint a jó angolok, akik sokat beszélnek az időjárásról, én is írok gondolatokat az időjárásról.

Ez állandó téma és tudatosan, vagy csak spontán, de sok mindenki beszél róla a hétköznapokban. Ismerek olyat, aki naponta 4-5 időjárásjelentést is megnéz a TV-ben.

Miért népszerű téma?

Talán mert az időjárás fontos hangulatbefolyásoló tényező az életünkben. A számunkra kedvező és szeretett időjárástól erősnek, energikusnak érezzük magunkat, a kedvezőtlentől pedig enerválttá válunk.

Kezdésnek rólam. Hidegkedvelő ember vagyok. De nagyon. Édesanyám eszkimót szült a személyemben és már több alkalommal mondta némi humorral, hogy nem érti, hogy lettem ilyen, amikor senki nem volt a családunkban, aki ennyire szerette volna a hideget, mint én. Nyilván egy generációkat áthidaló génváltozat emberi manifesztációja vagyok. Számomra az októberi őszi, nappali 12-16 fok, a hajnali hőfokot tekintve pedig a 4-6 fok az abszolút ideális. Én ebben a tartományban működöm a lehető legjobban. Ekkor vagyok az energizáltságom csúcsán, erőm teljében.A napsütést csak akkor kedvelem, ha csak visszafogottan van ereje. Fénye van több, mint hője.Én imádom az őszi szürkületet, amikor korábban sötétedik és reggel később kel föl a nap.

Persze az ennél hidegebbeket is nagyon szeretem. A havat, a mínuszokat. A téli sportok is igen közel állnak hozzám.

Több éve mondogatja sok ember, mennyire szeretnének fehér, havas karácsonyt, hiszen a Karácsony havasan, fehéren az igazi, ami így is van. De ha hó esik, sok ember elkezd nyavajogni, hogy latyak lesz. a kertes háziak lakói pedig, hogy el kell takarítani az útból a havat.

Ha nyár van, a hőségre panaszkodnak. Télen a hideg ellen. Ha esik az eső, akkor arra, a szelet rengeteg ember utálja, mert fáj tőle a feje vagy utálja a huzatot. Ősszel a levélhullás ellen méltatlankodnak. De ha ősszel esővel és/vagy széllel együtt hullik a levél, arra különösen háklisak, mert még eltakarítani sem tudják normálisan. Ősszel a korai szürkeségre, sötétedésre panaszkodnak sokan. Mindenre a panasz jön. Semmi nem jó igazán.

Egy gondolatom az őszi sötétedésre. Akit az ősz szürkébb, sötétebb idő képes depresszív, letargikusabb állapotba vinni, ott erős a gyanúm, hogy az az ember alapállapotában sincs messze a depressziós állapottól, ugyanis az őszi szürkébb időjárás önmagában kevés, hogy egy erős, stabil, magabiztos, boldog és igazi belső békével rendelkező embert depresszív állapotba vigyen.

Az igazat megvallva a városi ember rengeteg mindenért nyavajog és panaszkodik. Ha kell, ha nem, és az időjárás kiemelten olyan téma, ami sok panaszkodásra ad lehetőséget. Nekem az a véleményem, hogy a sok panasz valamilyen szinten összefüggésbe hozható a boldogságunk és a belső békénk szintjével.

Nem szokásom magammal példázódni, de most megteszem. Aki nálam jobba utálja a nyarat és a hőséget, az hazudik, de nem panaszkodom. Nem méltatlankodom, mert nem érek el vele semmit. Csak magamban növelném a stresszt, a rossz hangulatot, és így tovább. Csendben tűröm, viselem a nyarat. Törekszem jó dolgokat kivenni belőle és több saját trükköm alkalmazásával könnyebbé tenni a hőség elviselését. Elmúlik és jön a nagyon várt ősz, a lehűlés. Fontos, hogy meg tudjuk találni a megfelelő megoldásokat a számunkra kedvezőtlen körülmények jobb és könnyebb elviselésére. Legyen az bármilyen körülmény. Olyan megoldásaim vannak a hőség ellen, mint például a hideg, hűvös helyekre való utazás. Hegyek közé, olyan magas csúcsokra, ahol nyáron is hó és jég van. vagy föl, Skóciába, ahol a nyári csúcshőmérséklet is 18-20 fok körül van. Én például nyáron is járok korcsolyázni. A lakóhelyünk közelében van Magyaroroszág egyik legnagyobb fedett jégcsarnoka, ami egész évben nyitva van. Itt állandóan 8 fok körül van. Rendszeresen nézek téli, havas filmeket. Gyakran be szoktam tenni nyáron a lábamat hideg vízbe. Lábról nagyszerűen le tudja hűteni magát a rendszer. Ezek a megoldások példák arra, hogy panaszkodás, méltatlankodás helyett fókuszáljunk a megoldásokra és arra, hogyan tudjuk megkönnyíteni a magunk számára a kedvezőtlen körülményeket.

A dolgok, így az időjárás is olyan amilyen. Csak a mi, emberi elménk minősíti valamilyennek. Az őszre sokan mondják, hogy depis. Az időjárás semleges. Maximum számodra depis. Számomra például nagyon kedvező. Én imádom az őszi szürkeséget, korai sötétedést. Ezért igen sokan furcsán néznek rám. Én a nyárra mondom, hogy értéktelen és annyira hiányzik, mint púp a hátamra. De a nyár is maximum nekem rossz. Egy indiai ember, aki sok generáció óta hozzászokott a 40-45 fokhoz, egy itthoni 35 fokot szinte meg sem érez. Szerintem Ő akkor még hosszúnadrágban mászkál teljes komfortban.

Van egy másik írásom, „Városi ember vs. vidéki ember.” Ebben az írásomban összehasonlítom a városi és a vidéki embert és írom, hogy a városi és vidéki ember típus nem földrajzi kérdés, hanem egyfajta élethez való hozzáállás. Ahogyan a körülöttünk lévő világról gondolkodunk és élünk.

A vidéki ember sokkal inkább képes elfogadni, együtt élni azzal, amilyen körülmény éppen van, még akkor is, ha azt a körülményt nem kedveli és/vagy számára kedvezőtlen.